A remekmű... Zola: The masterpiece

Émile Zola életrajzi ihletésű műve, The masterpiece sok bonyodalmat okozott szerzőjének. Vagyis inkább nem is a szerzőjének, de a festő kollégáknak, akik magukra vehették a tehetségtelen főhős szerepét. Jól tudjuk (plusz korábban írtam) Zola barátsága így szakadt meg Cézannal, aki a tiszteletpéldány megköszönése után nem kereste többé gyerekkori barátját.

A könyvben több életrajzi vonulatot észre lehet venni, mind pontosan a három aix-i jóbarát (Cézanne, Zola, Baille) életéből. Főhőse Claude Lantier, aki élete folyamán elég szerencsétlen a festészetével, nem tud helyt állni a művészek között. Festményeit folyamatosan visszautasítják. Megismerkedik ezzel  a fiatal lánnyal, Cristine-nel, akivel először csak együtt él (elköltöznek vidékre), gyerekük születik, majd évek múltán, miután visszaköltöznek Párizsba elveszi feleségül, hogy társaságban is tudjanak mutatkozni. A nő kényszeres szerelmet érez a férfi iránt, rettenetesen féltékeny a festészetre, a legnagyobb ellenségének tartja. Mániákus meggyőződése, hogy Clade a vászonbéli nőbe szerelmes, és őt ezért hanyagolja el. Próbál mindenben a férje kedvére tenni, olyannyira, hogy a gyerekét teljesen elhanyagolja, aki később magányosan hal meg egy éjjel az ágyában, mert még a betegségét sem vették komolyan. Claude nem tud megbékélni sikertelenségével, és a folyamatos visszautasításokkal a Szalon-ból. Sikerét, még a drasztikus és morbid – halott gyerekéről készült kép sem hozza meg.  Felakasztja magát, Cristine pedig szinte agyhalottá válik.

„Painting had won in the end, deathless and defiant even in its madness.”

Eléggé lehangoló a történet, szomorú és tragikus. A könyvben nekem nyilvánvaló a Cézanne hasonlóságok. Nem is tudom Monet neve miért került szintén a kérdésesek közé. Olvasva a Cézanne életrajzát, nekem teljesen identikus nagyon sok téren a festő és a fiktív alak, Claude Lantier. Zola alakja is nyilvánvaló, az író Sandoz személyében, aki próbálja összetartani a társaságot, és segíteni barátait. Megtartva csütörtök esti összejöveteleiket megmutatván, hogy jómódban sem feledkezik el régi barátairól.

• “There is nothing so unfathomable as the first remote awakening of the heart and the senses.”
• “…Got more involved than I bargained for… bitten off more than I could chew again…”
• “…with the hatred of a betrayed lover who curses his false mistress though tortured by the knowledge that he loves her still.”
• “Why should a good thing ever be altered? Did not happiness consist of the eternal enjoyment of one thing chosen in preference to all others?”
• “…he was going through the stage at which an artist is obliged to ignore his conscience, make the inevitable concessions, and even cheat to a certain extent.”
• “We have stopped believing in God, but not in our own immortality!”
• “If things, which are everlasting, forget so quickly, how can men be expected to remember even for an hour?”
• “Since my enemies are beginning to sing my praises, there are only my friends left to run me down!”
• “…in life everything comes to an end, but nothing is ever repeated.”